Az első jó hír, hogyha azt érzed: boldogtalan vagy.
Mindaz, amit a családunkból, a szűkebb társadalmi környezetünkből másoltunk, meghatároz minket egyénileg, és a párkapcsolatunkban is. Ezt hívhatjuk a mintáink által meghatározott éretlen korszaknak. Onnan érezhetjük, hogy ezen szakasz végére értünk, hogy boldogtalanok vagyunk.
A boldogtalanság a válság tünete, ami annyit jelent, hogy a helyzetből tovább kéne lépnünk. Ilyenkor gyakran mi magunk nem merjük megtenni a lépést. Lecövekelünk, és útját álljuk a további változásnak. Amit ebben a fázisban érdemes megtennünk az nem több, mint a helyzet őszinte felvállalása.
Fontos felismernünk: szabad önmagunknak lennünk.
A legfájdalmasabb kérdés ilyenkor: Velem van valami baj?
A legbölcsebb szülő is csak mintákat tud adni a gyermekének. Amikor képesek vagyunk ezzel őszintén szembenézni, és bátorságot gyűjteni önmagunk felfedezésére, akkor tudatára ébredünk a mintáinknak, melyek felé már nem fordulunk többé bizalommal. Inentől kezdve bármi lehet, egy következő szakaszba lépünk életünkben. Ekkor kezdjük el keresni és felfedezni a saját igazságunkat, fordulunk az önismeret felé, és kíséreljük megérteni nemcsak önmagunkat, hanem a minket körülvevő világot is. Egészen addig, amíg nem tudjuk kik vagyunk, és milyen úton járunk, nem vagyunk alkalmasak tartós kapcsolatra sem.
Ezért ezen szakasz nagy feladványa, hogy felfedezzük a hiányainkat, a többleteinket és az érzéseinket. Vagyis azt, hogy mi az, ami számunkra igaz.
Akkor tudunk társhoz kapcsolódni, ha mi magunk képesek vagyunk felvállalni önmagunkat.
Amint megértjük a helyzetünket, azonnal megvannak a megoldások is.
Ez az út vezet annak megfejlődéséhez, hogy egy felnőtt, érett párkapcsolatban társként működhessünk. Vagyis megtapasztaljuk azt, amit úgy hívhatunk: EGYSÉG-élmény.