Kiút a párkapcsolati csapdákból

Mindaz, amit a családunkból, a szűkebb társadalmi környezetünkből másoltunk, meghatároz minket egyénileg, és a párkapcsolatunkban is. Ezt hívhatjuk a mintáink által meghatározott éretlen korszaknak. Onnan érezhetjük, hogy ezen szakasz végére értünk, hogy boldogtalanok vagyunk.

A boldogtalanság a válság tünete, ami annyit jelent, hogy a helyzetből tovább kéne lépnünk. Ilyenkor gyakran mi magunk nem merjük megtenni a lépést. Lecövekelünk, és útját álljuk a további változásnak.  Amit ebben a fázisban érdemes megtennünk az nem több, mint a helyzet őszinte felvállalása.

Fontos felismernünk: szabad önmagunknak lennünk.

A legbölcsebb szülő is csak mintákat tud adni a gyermekének. Amikor képesek vagyunk ezzel őszintén szembenézni, és bátorságot gyűjteni önmagunk felfedezésére, akkor tudatára ébredünk a mintáinknak, melyek felé már nem fordulunk többé bizalommal. Inentől kezdve bármi lehet, egy következő szakaszba lépünk életünkben. Ekkor kezdjük el keresni és felfedezni a saját igazságunkat, fordulunk az önismeret felé, és kíséreljük megérteni nemcsak önmagunkat, hanem a minket körülvevő világot is. Egészen addig, amíg nem tudjuk kik vagyunk, és milyen úton járunk, nem vagyunk alkalmasak tartós kapcsolatra sem.

Ezért ezen szakasz nagy feladványa, hogy felfedezzük a hiányainkat, a többleteinket és az érzéseinket. Vagyis azt, hogy mi az, ami számunkra igaz.

Akkor tudunk társhoz kapcsolódni, ha mi magunk képesek vagyunk felvállalni önmagunkat.

Ez az út vezet annak megfejlődéséhez, hogy egy felnőtt, érett párkapcsolatban társként működhessünk. Vagyis megtapasztaljuk azt, amit úgy hívhatunk: EGYSÉG-élmény.